Ma reggel baktatva az iskolából a buszmegálló felé, újra belém nyilallt, mennyire szeretem a falusi környezetet. A vele járó illatokat, a hajnali kakaskukorékolást, a kertből reggel felszálló párát, az ébredező házakat. Nagymamám faluja jutott eszembe, az ott töltött percek. Mindet élveztem és élvezem. Ő még tipikus falusi házban lakik. A vályogra nem esküszöm, de a düledező, egyenetlen falak ezt sugallják.

Talán e hangulat miatt sem akarok nagyvárosba költözni, mert itt mindent megkapok. Ha falut akarok, csak néhány percet kell sétálni, s már ott vagyok. Egyébként pedig a városközpontban lakom, ahol minden megtalálható. Így a nyüzsgés is elérhető. Lassan szinte minden olyan “luxus” dolog (teszkó, egyéb nagy üzletek, a közeli nagyvárosban hatalmas bútorbolt) kiépül itt, amiért eddig utazni kellett. Ezekért már ki sem kell tennem 25 km-es körzetből a lábam. S a kisvárosi, békés, otthonos hangulat megmarad. Ezen a reggelen úgy éreztem, ezt nem adnám semmi pénzért, ez megfizethetetlen.