Kinézek az ablakon. Odakinn süt a nap. Mint egy hete. A szemem úgy látja a fákat, a házakat, a várost, mint annak előtte. Számára semmi sem változott. Így is van, azok a dolgok ott olyanok, mint voltak.

Idebenn történtek változások. Csak néhány nap, és a világ már más. Gazdagabb lettem, s kicsit szegény. Adtak is, és el is vettek.

Bolond ez az egész! Talán gyűlölnöm kellene, de nincs bennem gyűlölet. Mert ez olyasmi, ami örök. S csak hálát érzek, hogy ezt is megkaptam az élettől.

Mellesleg deja vu érzésem van.