A blog, ha valami díjat kapna (vagy akár most a köszöntéseket), akkor azt mondaná:

– Köszönöm elsősorban a létrehozómnak, fenntartómnak és ápolómnak, vagyis Lisszának. Aztán meg kell köszönjem a Kedves Olvasóimnak, Látogatóimnak, hogy nap nap után erre járnak, és olvassák Lissza bejegyzéseit. Nélkülük értelmemet veszteném, hiszen egy olvasatlan blog már nem is webnapló, bármennyire is személyes. Egy szóval: Köszönöm!

Tudom, fárasztó vagyok. De ez most így sikerült. Mármint ez a reggel, ez a délelőtt.