Eh! Mondja már meg valaki a szemeimnek, hogy nappal van, és ilyenkor illik nyitva lenni, s nem folyton lecsukódni. Álomkór?

Ma reggel kilépve a lépcsőház ajtaján meglepett az időjárás. Kellemes meleg fogadott. A szelet még nem éreztem, s kissé tartva tőle léptem a ház mellé, ahol már ért a légmozgás. A szél selymesen ölelt át annak ellenére, hogy bele-belekapott a hajamba, ruhámba.

Mintha valami varázs történt volna, úgy lépkedtem a napfényben, élvezve ezt az enyhe reggelt. Ajándéknak tekintettem a múlt hét hűvös, szinte fagyos hajnalai után. A természet forró és érzéki csókja.

Orromat belefurtam a levegőbe, szélbe, s igyekeztem valami jellegzetes illatot elkapni. Tudván, hogy a szaglásom nem tökéletes, nem akartam hinni érzékeimnek, mivel folyton férfi parfüm vagy arcszesz illatot éreztem. Bolondozik velem ma minden.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..