Még a péntek estéről annyit (a többi az íródó cikkben), hogy kaptam bögrét. Névreszólót. Mintha tudták volna, hogy a bögrék a gyengéim. Szóval, oda- és visszavagyok. Mellesleg a Párom biztatot, látva a sok-sok masnis csebret, hogy azok nekünk, blogosoknak van kikészítve, azokat fogjuk ajándékba kapni. Mellesleg jó nagyot legyintettem egy “No, persze!” felkiálltás mellett. Most neki lett igaza.
A hétvégén elolvastam R. Musil Törless iskolaévei c. könyvét. Nem véletlenül kellett volna anno abban a verseny esszében kifejteni Törless lelkifejlődését, annak lépcsőfokait. Már nem emlékeztem, hogy a fél könyv a srác önmarcangolásáról szól. Viszont keményen önmagamra ismertem annak ellenére, hogy néha a negyedét sem fogta fel az agyam, min nyomorog. Végén összefoglalóan beszél egyfajta kettősségről, amit lényegében én is megtapasztalok, és tényleg elég nehéz vele mit kezdeni. Én annak tulajdonítom a gondolataim meghasonulását, hogy Ikrek jegyben születtem és az aszcendensem is az Ikrek jegybe esik vagy annak határára (meglehet, hogy Rák az aszcendensem, mert egy-két percen múlik, és az orvosok előszeretettel kerekítenek). Egy szóval, agyi és lelki marhaságom ezotériával igyekszem magyarázni, meg azzal, hogy érzékeny ember vagyok és nehezen bírom a megpróbáltatásokat, illetve alapvetően agyalós, mindent megmagyarázó, intellektuális (nem intelligens!) lennék. Más meg őrültnek mond és Xanaxot javasol, valamint orvosi kezelést.
Tudok szeretni, de az érzéseimmel egy idő után nem tudok mit kezdeni. Birtoklássá válik, vagy az ellenkezőjévé: csak felületesen törődöm a másikkal. Egyik sem jó. Számomra a szerelem a kezdeti teljes egymásban feloldódás után őrületté és szenvedéssé válik. Meg akarom saját érzéseimet, tetteimet és a másikét magyarázni. Ha nem megy, szabadulni akarok. Egyet nem tudok: tartósan és kiegyensúlyozottan szerelmesen szeretni.
Ha a kapcsolataimban (legyen az baráti vagy rokoni) meg akarom őrizni józanságomat és saját magamat, akkor nekem tartanom kell a három lépés távolságot. Csak így tudok szeretni. Azt nem tudom, hogyan lehet egy párkapcsolatban hosszú időn át szerelemmel szeretni úgy, hogy erre ne menjek rá idegileg, ne rágjam magam hülyeségeken, s ne játszam el az őrült nőt lépten-nyomon.
A házasságom is azért “működött” egy darabig, mert nem igazán voltam szerelmes a volt férjembe. Szerettem a magam módján, de valójában hidegen hagyott. Inkább volt barát, mint szerelem. Így a mindennapokban el tudtam engedni, tartottam (ő is) a lelki három lépés távolságot, és le tudtunk élni 5 évet békességben. Valahol ezt a békességet, rendezettséget, lelkinyugalmat visszasírom, és szeretném újra megtapasztalni. Ugyanakkor vágyom a szerelemre, arra, hogy a három lépésen belül kerüljek nap mint nap. Csak nem vagyok meggyőződve arról, hogy én erre képes vagyok. Talán túl nagy az egom hozzá, talán attól félek, hogy elvesztem önmagamat, nem tudom.
Jó lenne néha agyilag zombinak lenni és nem gondolkodni túl sokat.
Csak halkan jegyzem meg: nem minden blogosnak j??r?? repi aj??nd??kr??l volt sz??. Csak azoknak, akiket kifejezetten szeret??nk. 🙂
Akkor dupl??n k??sz??n??m! 🙂
Tudod Lissza, a bejegyz??sedet olvasva r??d??bbentem, hogy ??n is kb. hasonl??an ??llok a dolgokhoz. Dett?? mintha r??lam sz??lna… csak eddig ezt nem mondtam ki ilyen nyiltan, mert vagy nem mertem, vagy csak ??n sem hittem el, hogy ilyen lehets??ges, ??s biztosan csak velem van a baj. Egy??bk??nt ??n is ??testem hasonl?? dolgokon nem is olyan r??g…igaz nekem 5 ??v helyett csak h??rom h??napig tartott az eg??sz. Furcsa dolgok ezek… b??r orvos m??g nem l??tott, ??s nem ?rt fel semilyen bogy??t, de a pszichol??guson er??sen gondolkodok. Nem tudsz v??letlen valakit aj??nlani ? 🙂
?hh…ide el kell mennem:)
Menj??l Dorka! 🙂 J?? hely!
BigDady: ??n azt hiszem, n??lam ezen a pszichol??gus nem seg?t. El kell fogadnom, hogy ilyen vagyok ??s k??sz. 🙂