A tegnapi nap egy mélypont volt. Szóra sem érdemes, bár pár embernek elríttam a bánatomat. Most oké minden.
Úgy tűnik, hogy a feloldódás jót tesz az étvágyamnak. Reggelire már ettem egy mákos rétest, ittan narancslevet és elkezdtem ropogtatni egy zacskó tejfölös sniglinges burgonyaszirmot.
Emellett vettem egy bokáig fel nem érő szárú csíkos zoknit. Kell az új cipőhöz. Ugyanis hétfőn az iskolatáska és tanszerek mellett gyerekcipő boltba is betévedtünk szánt szándékkal, hogy a kisebbiknek legyen őszre cipője. Gyors választás és fizetés. Nekem meg megakadt a szemem a felső polcon egymásra pakolt felettébb méretes sportos cipőkön. Nézem a méretet: 38. Ó, ezt nekem találták ki! Nemcsak a méretet! Anyám, az aktuális és önkéntes fizető, bátorított, hogy próbáljam fel. Aztán rábeszélt. Nagyon nem kellett. S most van végre egy zárt cipőm az őszre. Igaz, elegáncsos cucchoz nem illik, de ez legyen a kisebbik probléma.
Anyámba nem tudom, mi ütött. Felettébb adakozó mostanság. Nem bánom valahol, de tartok attól, hogy ezt egyszer még megszívom. Valahogyan.
Ne l??ny ennyire bizalmatlan 🙂
Az lenn??k? 🙂
Szia Lissza!
Tetszik a blogod.
Kev??s ilyen ??szinte embert ismerek.
Szia
Szia Sanyi!
K??sz sz??pen. 🙂