Azt hiszem, az új lakásomról nem is írtam, mióta a költözés lezajlott. Lassan minden a helyére kerül. Talán csak a dvd -s a videó nincs még bekötve. Ezt a héten megoldom. Néhány lyuk fúrását még szükségeltetik megejteni, mivel nincs még fürdőszobapolcom, tükröm, és a sarokpolcot is fel kéne már akasztani a fürdőben. A képek és a gyerekek függő játéktartói is ideiglenes helyeken dekkolnak. A halacskáimról nem is beszélve. Három szöget szombat reggel én is bekalapáltam a kinézett helyükre. Csak egy ujjam körme bánta. Még nem annyira lila.

Hogy milyen ott lakni? Megszoktam-e már? Nos, igen. Szeretek ott lakni. Nem volt nehéz az otthonomnak érezni, mivel hasonló lakásban nőttem fel, eleve én adtam neki a színeket, és mondtam meg, mi hol legyen. Az sem zavar, hogy pár dolog még hiányzik. Például étkezőasztal székekkel. Vagy előszobabútor. Azok is lesznek idővel.

Egyébként szépen megoldom a dolgokat. A kád lefolyója nagyon lassan engedte le a vizet. Sósavval próbáltam jobb belátásra bírni, de kemény fából faragták. Úgyhogy az izomemberhez kellett fordulnom. S nem csalódtam benne. Két kúra a löttyből, és a víz vígan csordogál lefelé. Ma még azért öntök megint bele egy keveset, biztos, ami biztos alapon.

Már a kapcsolók kicserélésén morfondírozom. De csak meg várom vele a Párom. Ő mondta, hogy tegyek így.

Észre sem veszem, és lassan minden olyan feladatot meg fogok tudni csinálni, amit eddig férfiember végzett a lakásban.