Nos, néhány szó a keresőoptimalizálásról emberi nyelven. Azért, hogy a megadott időpontra biztosítsam az elsőhelyemet a Google kereső listájában, ami a pillangószív szó esetében jelenik meg, kedvébe kell járnom (és a többi versenyzőnek is) a kereső robotnak. Ez a robot nagy ívben tesz arra, hányan járnak a blogon. Őt csak az érdekli, hogy a kulcsszót megtalálja rajta. Lehetőleg minél többször. No, persze nem lehet túlzásba vinni. Jóból is megárt a sok.

Hát ezért van annyi pillangó és pillangószív ebben a blogban (és a többi versenyoldalon). Aztán itt vannak a linkek. Nem azért kell kitetetni más oldalakra, merthogy sok látogatót vonzon a blog. De nem ám! Hanem azért, hogy a kereső robot bedőljön neki. Sok link irányul erre a blogra más oldalakról? Akkor ez egy fasza hely lehet. Gyerünk pakoljuk előre a listában! Hát ezért kuncsorgok a kedves blogbarátoknál.

Mikor eldöntöttem, hogy indítom a blogot, és beszállok a versenybe, nem akartam, hogy valami unalmas dologgal tegyem ezt. Tartalmat akartam neki adni. Történeteket, képeket, verseket. Hogy aki idetéved, az ne csalódjon. Kapjon valamit. S ha még esetleg előkelő helyet is kapok a pillangószív listában, hát az csak hab a tortán. Ha már belevágtam, akkor csináljam rendesen. Én a bloghoz értek (már amennyire), így ezzel versenyzek. A blog pedig csak akkor igazi napló, ha van értelemes tartalma. (és itt jegyzem meg újfent, hogy szívesen veszek minden történetet, verset, ajánlást, csak pillangóról szóljon!)

(A bejegyzés a Pillangószív blogomban jelent meg.)