Ki kéri az éjszakámat?

Voltak már ennél szörnyebb álmaim! A múlt éjjelit is inkább nyomasztónak hívnám. A volt férjemet püföltem, többek közt. Erre emlékszem igazán. Aztán felébredtem, és néhány perc után visszaaludva álmodtam tovább a sztorit. Ááá! Akkor már nem verekedtem, hanem … már nem emlékszem rá.

De hogy ne ússzam meg egyéb álom nélkül, reggel, felébredés előtt egy másik kusza történettel leptem meg magam. Mily kipihent vagyok!

Úgy tűnik, mindig egyszerre érdeklődnek utánam ismerősök. Olyankor dömpingben kapom a méleket, a hozzászólásokat, a beszélgetésre hívásokat. S vagy elfoglalt vagyok mással, vagy nemsokára mennem kell, vagy… már késő este van. Bezzeg, mikor malmozok az ujjaimmal, az égen poroszkáló bari-felhőket bámulom, kívülről fújom a kedvenc blogjaim aznapi bejegyzéseit, akkor valahogy senkinek sem jutok eszébe vagy nem reagálnak rám. Minden Murphy-törvény igaz.