Már régen írtam flash élményről. Pedig szoktak lenni. Igaz, az elmúlt lassan félévben ritkábban, de mostanában újra sűrűbben.

Tegnap éppen Anyujék autójában ültem a Párom mellett, miközben a város felé tartottunk. Fogtuk egymás kezét, ami eleve meghitt érzést adott. Ránéztem, ő meg rám, és hirtelen olyan végtelennek tűnt minden. Mindent láttam a szemében, és mindent éreztem. Olyan érzés maradt e pillanat után, mintha örökké így lett volna, és így is maradna. Mintha mindig ismertük volna egymást, évszázadok és évezredek óta. “Több tízmillió éve …”

Ezek a mondatok messze nem adják vissza a PILLANATOT és azt, amit akkor tapasztaltam. Mindenesetre egy magyarázat lehet arra, hogy miért vagyunk mi együtt.