Remek reggel. Kissé félkómás, de reggel. Felvetettem tegnap este a Páromnak, ha már az új verseny blogom ( http://pillangosziv.lissza.hu ) fejlécét ilyen pöpecül megcsináltam (nem kertelek, nekem nagyon tetszik), akkor illene már a vezérblogom fejével is művelni valamit. Kép ötleteket vártam tőle, de ő inkább azt ajánlotta, ha küldök pár képet, akkor elkészíti a montázst. Ő a profi ebben, egy szóval bolond lennék nem elfogadni az ajánlatát, így ma reggel gyorsan négy képet ki is választottam, és elküldtem. A választás nem volt könnyű, bár kettő szinte evidens volt, hiszen a kedvenceim, az egyik jelenleg is háttérképként funkcionál az otthoni monitoron. Máshonnan is ismerős lehet egy-két embernek, akik sűrű nyomon követik a netes munkásságomat.

Nos, hamarosan megújulok. Ha kell, színcsere is lesz.

Egyéb hírek?

Tegnap este msn-en beszélgettem egy sráccal, akit még az ősidőkből ismerek. A konditermes időkből. Akkor még szinte gyerek volt (még jó, hogy nem olvassa, különben ezért a mondatomért megpüfölne). Én pedig férjhez menni készültem. Közös érdeklődési kör egy majdnem barátságot eredményezett. Aztán ki-ki ment a maga útján:ő jobbra, én meg balra. Talán két éve találkoztunk újra a munkahelyünk révén. Néha együtt ebédelünk, google talk-on csevegünk, s tudjuk, ha valami lelki kínunk-gondunk-bajunk van, akkor azt elzokoghatjuk a másiknak, mert meghallgat és együttérző arcot vág.

A tegnap esti beszélgetés (inkább pár mondatot váltottunk csak) során megemlítette, hogy egy potenciális “jelölttel” csevegett nem régiben. Mondott néhány szót a hölgyeményről, aztán megkérdezte, hogy nem zavar-e ez engem. Mármint, hogy róla beszél. Basszus! Miért zavarna?! Felőlem azt is elmondhatja, hogy kivel, mikor, hol, mit és mennyit, mert hát haverok vagyunk vagy mi. Meg az én kíváncsiságom … felülmúlhatatlan. Aztán megállapodtunk, hogy megyünk alvóba, mindkettőnk a saját ágyába, de előtte ő agykontrolozik, én pedig TM-ezek. Hát ennyi.

Ja, és hajnalban “repültem”. Ahogy csörgött az óra, félálomban átcsörtettem a gyerekek szobájába, kibányásztam az összetekert szőnyegek alól a szivacsom, és behurcoltam az ágyam elé. Az örökös repülő szivacsom. Tökéletes és pótolhatatlan. Márcsak helyet kellene találni neki a szobában…