Hülye éjszakám volt. Éjjel 1-kor arra ébredtem, hogy valami motoz a szobában. Már elalváskor hallottam zörejeket, s valahol a tudatom mélyén ott volt a gondolat: ez egy sáska. Felkapcsoltam a villanyt, és az ágyam mellett a falon egy zöld ugyró izé üldögélt. Gondolom, annyira volt betojva, mint én. Fogtam egy újságlapot, második kísérletre elkaptam, és becsomagolva kidobtam az ablakon. Nem szeretek szemetelni, de ez a kivételes esetek csoportjába számít. Aztán végig álmodtam a hajnalt. Sok marhaságot. De mindvégig tudtam, hogy Abbe meghalt. S mindvégig sirattam. Aztán arra ébredtem, hogy álmomban a testvérem is elhunyt, és én, mikor tudatosult bennem, akkor sírva rohantam a mobilhoz, hogy hívjam a Párját.

Az elmúlt két napban kétszer is láttam ugyanazon a helyen hatalmas szivárványt. Kedden este az eső sem esett, tegnap pedig a nagy zuhé után feszült az égboltra a hatszín. Erős volt és gyönyörű. S akkor sem volt nálam a fotógépem. Figyelmen kívül hagytam az érzést, hogy tegyem be a táskámba. Nagyon sokáig volt látható, sőt még több, halványabb szivárványhíd jelent meg mellette. Egy jól kivehetően, a többit csak sejtette a szemem. Soha ilyen szépet nem láttam.