Úgy tűnik, hogy az üdülésről az élménybeszámoló és feljegyzés egy időre felfüggesztésre kerül. Tegnap lakás felújításba kezdtem Apámmal, így kb. annyi időm marad a blogra, hogy az aktuális történéseket, élményeket bitekre cseréljem.

Eddig ott tartunk, hogy egy beépített szekrény eltűnt. Apám kiszerelte, -bontotta. Megvettem a festékeket (fehér, sárga, narancs és halvány kék), a konyhába a PVC-padlót és ragasztót. A kisebb szobában az elérhető helyekről leszedtem a tapétát. Ilyen koszosat még életemben nem fogdostam! Szerintem ezer éve ott van, de minimum 15. Aztán kiderült a fürdőben a zuhany-csap átváltós csaptelepről, hogy nagy szar. Becsapott az öreglány. Közben meg az én viselkedésemen volt hetekig felháborodva. Vehetek egy újat, ami, ha normális minőségű, legalább 10 ezerbe kerül. A nap végére Apu jóvoltából egy réteg fehér festék került a konyha plafonjára. Még egyre szükség van, mert iszonyat sárga volt. Gondolom, főleg ott bagózott a volt tulaj.

Van egy félig papírra vetett, félig agyban tárolt listám, ami a megveendő, feltétlen szükséges dolgokból áll össze. Hát eddig nem sok mindent pipáltam ki. Valószínűleg még néhány hónapba telik majd, hogy a lista végére érjek. Nem azért, mert oly hosszú, hanem fizetőeszköz hiánya és szűke miatt.

Másik nagy élményem tegnapról: festéshez cipőt kunyeráltam Anyutól, és elém tette a 15-18 éve használt (fene se emlékszik a pontos dátumra) Tisza edzőcipőmet. Remélem, a régi szlogen érvényesülni fog: Tisza cipővel, Tisza cipőben jól jár!