Napok óta piszkál a fejlécben található két figura ellentétessége. Amikor kitettem őket oda, valahogy nem is gondolkodtam, miért. Egyszer lementettem őket, s akkor éppen felhasználtam az angyalkát és a kisvillást.

Dorka hozzászólása emlékeztetett arra, hogy ma pont azon morfondíroztam, mennyire nagy a hajlamom az antiszociális viselkedésre. Amennyire jókislány és angyalka tudok lenni, annyira feszít néha a kisördög belülről. Ezutóbbi alkalommal szinte nem érdekel, hogy ki mit gondol, mennyire fog utálni a szavaimért, tetteimért, s mekkorát csalódik bennem. Csak az jár a fejemben olyankor: “hagyjon engem békén! ha nem tetszik, nem néz rám, nem foglalkozik velem, stb.”

Kicsit boncolgattam magam (amihez hozzá is olvastam). Az ilyen viselkedés nálam hosszabb folyamat eredménye. Egy folyamatosan gyűlő, elfojtott és le nem vezetett feszültség a jókislányos időszak semleges szakaszai alatt. Magam sem észlelem ezt, viszont egy idő után nem lelem a helyem. Vagy mély magam alatt levésbe menekülök, vagy kitörök, ha valami felbosszant vagy sarokba szorít. Ehhez elég egy rosszul elsütött mondat, egy minősítő szó, esetleg egy olyan élethelyzet, amire mindig is rosszul reagáltam. Ilyenkor válok antiszociálissá. Durva vagy nem, ez van.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy babát várok. Kb. 5-6 hónapos lehettem, mert még csak pici hasam volt. És lányt vártam, -tunk.