Az a szoknya van ma rajtam, melynek színét illetően tökéletesen meg voltam győződve. Hogy az narancs. A hétvégén a Párom felvilágosított, hogy barackvirágszínű. És én ezt elhiszem neki, bár továbbra sem látom, hogy miért nem narancs.
Mindig is tudtam, hogy egy férfi veszett el bennem. Valahol a fogantatásom vagy születésem pillanatában a női és férfi jellemző-gének egyrésze rosszarányban keveredett. Vagy valami hasonló! Nem vagyok genetikus. Számomra a színek megkülönböztetésében való fejlődés ott megállt, hogy vannak a főszínek, meg ezek elsődleges kombinációi. Aztán kész. Az árnyalatokat csak nagy ritkán ismerem fel. Látom persze a különbséget, de nevüket végképp nem tudom. Megjegyezni sem, meg később felismerni. Nekem mondhatja az eladónő, hogy az általam feketének látott és nevezett cipő sötétkék, bárhogyan is nézem, az úgyis fekete lesz. A múltkor az általam zöldnek látott ruháról próbáltak meggyőzni, hogy az a kék valamilyen árnyalata. Vagy fordítva volt? Tök mindegy. A lényeg az marad, hogy színek megkülönböztetésében nem vagyok szakértő, bármennyire is szeretem őket.
Aztán ott van a tájékozódás! Kitűnő a térlátásom, amit pl. anno rajzórán számtalanszor bebizonyítottam megelőzve a srácokat. Ha egymagamra maradok, remekül eltájékozódom bármelyik nagyvárosban. Egy térkép (vagy még az sem), és biztos nem tévedek el. (olyan még nem volt, jelzem!)
Az ízlelésem és a szaglásom inkább ne is ragozzam!
A f??rfiak m??r csak ilyenek. Valamibe mindig belek??tnek. Nem tudom, mi??rt nem j?? nekik a narancssz?n, mi??rt kell kijav?tani, hogy neeem az barack 🙂 Nem mindegy?
H??t ??gy t??nik, nem! 🙂
De sebaj! ?gy is szeretj??k ??ket! 🙂
Hogyne szeretn??nk ??ket
Nekem gyan??s a P??rod. F??rfiak nem szokt??k ismerni/felismerni a barackvir??gsz?nt.
Nekem is gyan??s, de eg??szen m??s??rt. 🙂
Biztos bel?? szorult az a sz?n??rz??k, ami bel??lem kihagy??dott. 🙂
Minden f??rfi m??s sz?n??en l??tja a n??t. ?ltala a ruh??j??t is