Zidane kontra Materazzi ügy.

Személy szerint én azon sem akadok ki, hogy a francia lefejelte Materazzit, s azon sem, hogy az olasz szidalmazta a másikat bosszantásképpen. Mintha egyedi lenne az erőszak és a káromkodás a fociban vagy bármelyik csapat-sportban. Persze e nélkül is mehetne a játék, mert úgy lenne az igazi, de ez olyan, mint a dopping téma: mindenki csinálja, csak ha egy alkalommal kiszúrja az emberek és a hivatalnokok szemét, akkor jön a “nyomozzuk ki!”, “statuáljunk példát!”, “elemezzük ki a végletekig!”.

Hogy akkor mi történt, azt csak a cselekvő tudja, vagy még ő sem. A felgyülemlett és lefolytott feszültség csak a tűszúrásra, a szikrára vár, hogy robbanjon és levezetődjön. Ha ez erőszakként történik, az sajnálatos, de a megtörténteket nem lehet visszacsinálni, és felesleges agyon magyarázni, elemezni.

Lehet ezerrel felháborodni, és csalódni valamelyik félben (leginkább a verekedőben), de azt soha senki nem fogja megérteni, és átélni, mi játszódik le az emberben, mielőtt mozdul.