Mióta benn vagyok az irodába (kb. két órája) James Blunt dala morzsolódik mantraként az agyamban. Olyan, mint egy kötél, ami belelóg a vízbe. Ebbe kapaszkodom, hogy ne tudjon lehúzni a mélység súlya. Oldásként most elindítom a winampot megrakva 45 szívesen hallgatott dallal, hagy vonszoljanak ki teljesen a partra.

Vasárnap a gong szót meghallva siettünk a hullám-medencéhez, s a gyerekekkel, akik még soha nem érezték még magukon a hullámokat, beleálltam a vízbe. Élveztem a hideg, combtőig fölszökő vizet, szinte húzott magához. Pedig mostanában egyetlen porcikám sem kívánta a vízben ázást.

Azon gondolkozom, hogy fordítsak, dolgozzak vagy cikket írjak… Mindegyik igen fontos lenne.

9 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..