Úgy tűnik, a tegnap délutánt és estét ma is meg kellett élnem.
Most jöjjön az önostorozás? Tudom, hülye vagyok és flegma, és keményfejű, bla-bla-bla…
S valahogy azt is tudom (pszichológus is utalt rá a múltkor, meg egy kicsit ösztönből is), hogy nem hibáztatnom, vagy okolnom kell a másikat, hanem megértenem. És ráhagynom.
A költözés csúszik. Folyamatosan. Először egy félhónapot, most meg egy egészet. Nagyon elkeseredtem, mert már elterveztem mindent. De most belegondolva, talán jobb is lesz így. A nyaralás után festés-mázolás, tapétázás… majd költözés. Aztán pedig lelépek valamerre a nagyvilágba egy hétre. Ha kell, hátizsákkal és (kölcsönkért) sátorral, de megyek.
??n is menni akarok:)
Velem vagy egyed??l vagy valaki m??ssal?