Néha olyan mocskosnak érzem magam. A bőröm. Nem, nem kívülről, hanem a szövetekben. Aztán itt legbelül. Nem, nem a testemben. Az agyamban.

Megoldás lenne, de könnyebb ismerni az utat, mint megtenni.

Egyébként tegnap kétszer is bebizonyítottam magamnak, hogy a bennem levő kiegyensúlyozottság csak látszat, mert hamar törik. S mások hülyeségén nagyon fel tudom magam húzni.

Lehet, hogy nincs sok szabim (és pénzem), de érik bennem az elhatározás, hogy míg nem lesznek velem a gyerekek, egy hétre kivonom magam a forgalomból. Valamilyen úton és módon.

Ennyit megérdemlek…