Nagy késztetést érezek arra, hogy itthagyjak csapot és papot. De már ezt a bő két órát félfenéken is kibírom.

Hazamegyek, lefekszem és pihenek. Az alvás is tervben van, de azt majd Isten bevégző kezére hagyom.

Tegnap este elővettem a rég nem használt Jóskönyvet. A kapott jelek teljesen a megérzésemre reflektáltak. Azt nem tudom, hogy mi és hogyan fog történni, alakulni (és kivel) a közeljövő, de nekem biztosan tökéletes lesz. És ki a fontos? Én! 🙂

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..