Ha már van egy ismerősöm (vagy nevezzem jóbarátnak?), aki agykontrollal foglalkozik, és tudtommal betegség feltérképezést is tanult, gondoltam, megkérem, hogy nézzen már bennem széjjel. Természetesen elviccelődtünk egy sort azon, hogy ő bennem nézelődik majd (”Hol kezdejem?”, stb.), de aztán a komoly részre is rátértünk. Mondtam neki, hogy az alhasam fáj. Erre vigyorogva rávágja: “Ez csak az lehet!”

Én meg igen csúnyán néztem rá, és hevesen tiltakoztam. Ő tovább mosolyogott:

– Első gondolat. Mindig igaz!

– He-he! – válaszként csak ennyi telett tőlem, valamint az, hogy ragaszkodtam a független, ilyen gondolatoktól mentes kivizsgáláshoz.