Az a legfinomabb, mikor olyanért kapok elismerést, ami számomra a legtermészetesebb. Tegnap több, egymástól függetlenül érkezett ilyen. S azt a piszokságot követem el magammal szemben, hogy ártatlan és naiv kislány szemmel csodálkozok rá a sikerre. Bár érzem valahol legbelül, hogy most iszonyat tapsikolnom kellene, meg teljességgel befogadni a hátba veregetést, de jön a belém nevelt ál-szerénység és hitetlenség, ami gyorsan vastag porként behinti a növekedő sikerélményt, hogy ott fulladjon meg, ahol van.

Kaptam egy levelet is, amin igen jót mulattam (leginkább a helyzet abszurditásán), és már körülmények közt elindított volna bennem valamit, és kapva kaptam volna a felajánlott alkalmon, de jelen esetben se vágyam, se ingerem, se gondolatom nincsen arra, hogy éljek vele.

A fentiek után már illene egy kis önbizalmamnak lenni. Nem csak az extrovertáltságban élvezkednem.

Megjegyzés: amellett, hogy élvezem a Ikrek-jegyűekre jellemző kettősséget, változékonyságot, néha igen az agyamra megy egy-két területen. … izé… csak nem?