Van egy idősebb hölgy itt a cégnél. Külsőre semmi feltűnő nem látható rajta. Nekem valamiért mindig köszön. S emiatt én is neki. Először furcsán néztem rá, de idővel megkedveltem. Bohókásan siet, mosolyog. Egyszerű, őszinte és naiv mosoly ez. Mintha tele lenne az egész ember egyszerűséggel. Tisztának érzem.
Kevés olyan ember van, aki, bár ismerős, meleg mosollyal az arcán köszön. Nem miattam, hanem mert ilyenek. Én pedig kevés ember láttán nem mosolyodom el.
ha engem meglátnak általában mosolyognak az emberek. vagy eccerűen csak kiröhögnek?
Na, ne kezd Te is!
j??vanna, nincs j?? hangulatom, sorry. cs??ndben maradtam.
?rok m??lt!
?ltal??ban ha tal??lkozom valamelyik ismer??s??mmel, bar??tommal, valami??rt mindig elkezdek mosolyogni. Pedig pr??b??lom visszafogni magam, de nem sok sikerrel. Ha engem l??tnak meg, nem sokan mosolyognak…b??r t??ny, hogy van egy fura fejem… :DDD
Ne fogd vissza magad! Ink??bb vigyorogjunk, mint savany?? k??ppel j??rk??ljunk.
Mindenkinek fura a feje. Egy??bk??nt.
Most gondold el! idej??n egy ufonauta, ??s mit l??t: sok fura fej?? l??nyt. 🙂
A mosoly fel??r a k??sz??n??ssel, f??leg n??k eset??ben, a biccent??st helyettes?ti, ami sz??munkra nem annyira alkalmazhat??.
B??rmilyen levert legyek, ha ismer??ssel tal??lkozom f??lig ??r a sz??m, ??s nem tudom visszafolytani, mert att??l m??g er??teljesebb… 🙂