Ennyit a választásomról! Mint ugye írtam, az volt a cél, hogy lehetőleg ne spirituális legyen a könyv, amit a kezembe veszek, és a történetében elmerülök.

Hát íme egy részlet:

“Beethoven valamilyen benső hangon az ismeretlen, megismerhetetlen létről beszél. … Minek az ecsetet húzogatni a vásznon, mikor így meghallok valamit? Végre megértem. S végre szabad vagyok, annyira szabadon gondolkodhatok a zene részegségében testemre, sorsomra, hogy bármelyik percben meg tudnék halni. Ha belépne valaki géppisztollyal, lövésre készen, gyilkos szemmel, rá se eszmélve, hogy elérkezett az utolsó percem, odatartanám neki a fejem.” (Tornai József: A páva szépsége)