Épphogy letettem a táskámat az asztalra, meg a reggelire szánt graham zsömlét és sima joghurtot (+ Turbo Rudi desszertnek…), mikor csörgött a mobilom. Ki keres ily korán reggel?
A barátnőm (egyben volt kollegina) volt az. Kissé rejtélyes hangon kérte, hogy menjek át hozzá. Hagytam csapot és reggelit, átcaplattam két irodával arrébb. A megtett 20 lépés alatt számba vettem az összes lehetőséget, hogy vajon mi oly sürgős. Egy okra nagyon tippeltem, s megint nem csalt a megérzésem (nem volt nehéz ráérezni, mert az előjeleket a napokban már megvitattuk). Az érdeklődő kérdésemre jött is az azonnali válasz:
– Babát várunk! (a férje is ott volt az irodában.)
Természetesen gratuláltam, mert tudtam, hogy nagyon szerettek volna már. Meg egyáltalán. Ilyennek csak örülni lehet. Feltéve, ha nem rólam van szó. De az már más tészta.
mostan??ban ??n sem tudok felt??tel n??lk??l az ilyen h?reknek ??r??lni. Igen, az a k??ts??g irigys??g. Elj??tt asszem az ??n id??m is.
No, n??lam nem az irigys??g sz??l be. B??r m??g lehet ?gy…
Itt az id??, most vagy egy kicsit k??s??bb! 🙂