Szétnéztem a polcomon (jelenleg ez az egyetlen könyves) valami könnyed olvasmányt keresve. Egyetlen kitétel volt: semmi köze ne legyen a spiritualitáshoz.

Egy 16-17 éve olvasott könyvet vettem le: Tornai József A páva szépsége

Tegye fel a kezét az, aki olvasta!

Én.

Tudom, annak idején is tetszett. Ma már retro könyvként futna. Van benne művészet (egy festőről szól), barátság, szerelem, elmélkedés, életszag, meg ilyesmi.

Azt hiszem, kötelező olvasmány volt (talán fakultáción) az író esszé-kötete: Vadmeggy. Emlékszem, az is a bőröm alá mászott. Ilyen könyveket érdemes újra előbányászni és olvasni! Hol is van az az antikváriumos honlap?

Frissítés: ééééss! Bingó! 540,- Ft. Meg is rendeltem. Szeretem ezt a gyorsaságot. Néha imádom az internetet!
idézet belőle (antikvarium.hu):

“Márta negy, kék szeme teljesen magába nyelt; mákonyként éreztem a haja és a bőre illatát. Félek jelen idejűvé tenni azokat a pillanatokat, perceknek rémlő órákat. Ahogy a csípője kifeszítette a szoknyáját, zakatolni kezdett a szívem. Jó lett volna magamhoz ölelni ruganyom, kísértő, gyönyörű combjait. Ez a kép jelent meg előttem otthon is az ágyon: Márta velem szemben guggol a füvön, mesél, mesél zamatos fegyverneki hangzóival, piros az arca, szeme nevet, összehúzódik, kitágul egészen a kék égig és nekem nincs más vágyam, mint magamhoz szorítani a csípőjénél fogva, kétségbeejtően erős, rugalmas, ruhaszakító mellére hajtani az arcom, nagy loboncos haja.”

Vajon miért is tetszett meg a könyv?