Nem írt L. Eddig. A múlt hét hétfőn vagy kedden kaptam utoljára levelet tőle, s reménykedtem, hogy megtartja jó szokását és pénteken du. fog írni. Hát nem. Úgy örülök, hogy megtaláltam őt. Egy fajta megnyugvást jelent számomra. Olyan, mint egy biztos háttér, Ő ott van, barátként, és úgy érzem, mindig is ott lesz. Nem szeretném még egyszer elveszteni. T-vel pedig tartom a kapcsolatot. Többnyire mélen. Aranyos, kedves, és most, szerencsére, csak baráti szinten vagyunk. Persze egy kis ártatlan (részemről biztosan) flörttel megspékelve. Pénteken találkozom vele, útban a bennlakásra.Jaj, úgy várom a bennlakást! Nem annyira, hogy utána azt érezzem, nem volt nagy durranás. Egyszerűen várom. Szükségem van arra a légkörre. Nem tudom, hogy lesz-e ott ismerősöm, akit régről ismerek. Valszeg igen. De olyanok biztos lesznek, akiknek nevével találkoztam a levlistán. Engem meg megismerhetnek a honlapról.