Zora bejegyzéséről jutott eszembe: Versaille szép parkjában sétálva Párom igen invitált a turisták és parkápoló személyzet által nem látogatott dzsumbujba, hogy ott nem lát senki, és milyen jól érezhetnénk magunkat. Nemet mondtam.

Aztán a frissen nyírt pázsitú park egyik zugában – a látogatók persze jöttek, s mentek – leterítettük a hálózsákot, és itt nem mondtam nemet.

Szerintem a Párom azóta se jött rá, hogy ott miért igen, amott meg miért nem. Pedig egyszerű a válasz: egy szép környezetben sokkal inkább, mint egy “ki sem látszom a gazból” helyen.