Pedig megígértem magamnak, meg elhatároztam, hogy a Koncertig sok-sok Depeche Mode-ot fogok hallgatni. Hát, nem. Most teszem.

Mondtam már, hogy lenyűgöznek és megbabonáznak a számomra különleges emberek? Csak nézem őket, és nem akarom megismerni őket. Mert attól félek, hogy elvesztik varázsukat. Nem! Nem ők vesztik el varázsukat, hanem én nem látom többet őket olyannak.

Hülyeség, ugye? Az én szemem és agyam teszi őket különlegessé.

Tegnap Abbe megkérdezte, hogy miért akarok minden áron bűnbakot keresni. Azért, mert okot keresek, magyarázatot. A semmire. Ez már így utólag a saját meglátásom. Nincs ok, nincs bűnbak, csak az egomat érte támadás, a bennem levő korlátokat feszegették meg. Még mindig rémesen védekezik az egom, de úgy döntöttem, hogy én meg nem fogok ez ellen ágálni, hanem elfogadom a hadakozását, és hogy ez van, és átélem mindazt, ami vele jár.