Reggel féltíz volt, és ömlött az égből az eső. De elindultunk. Ha már ezért felvittem Pestre a gyerekeket, akkor muszáj menni, s majd lesz valahogy. Villamos, és némi földalatti. Máris a Vidámparknál voltunk. A meghívó szerint egy bizonyos kaput kellett keresnünk. Nem tévedtünk el. A plakáton vigyorgó Bubba-figura mutatta, hogy itt kell lejelentkeznünk. Megkaptuk a karszalagot, aztán némi tanácstalanság után megtaláltuk a sátrat is, ahol gyülekeztek a startlap lap.hu szerkesztői és utánfutóik. Rögtön megtaláltuk a gyerekek részére kialakított kis játszórészt, ahová gyermekeim azonnal be is vetették magukat. Egy óra volt a gyülekezésig, majd két kedves uriember informált bennünket, hogy mit lehet, mit szabad, mit kapunk, és …. érezzük jól magunkat! Addigra az eső is tovább állt, a napocska meg kikíváncsiskodok a felhők közül, majd ránk ragyogott.

Az ajándék jegyekkel a kezünkben elsőként megrohamoztuk a hullámvasutat. Hegyre fel, és völgybe le. Kieresztettem a hangom, és iszonyat élveztem. Nagyobbik gyermekem sápadtsága és csendessége némiképpen visszafogott a menet végefelé. Aztán szellemvasutaztunk: életem egyik nagy csalódása… A lézerdodzsem külön élmény, és imádom kiélni az agressziómat az autóban. A pont gyűjtés pedig extra kaland. A fő-főbuli számomra a trambulin volt. Felköttettem magam két oldalról a gumikötelekre, és ugráltam. Kisebb orgazmus. Biztatott a srác, hogy forogjak körbe, de én azt kiabáltam vissza, hogy nekem még maga az ugrálás is élmény, nem akarok figurázni. Meg aztán a vízben sem nagyon rajongok a fejen átfordulásért, itt a levegőben pedig kész szédülés lenne. Egyszóval élvezkedtem és visongtam.

Ha már kijátszottam … izé … -tuk magunkat, mehettünk is ebédelni. A sorban állóknak tombolajegyeket is osztogattak. Viccesen megjegyeztem a Páromnak, hogy majd nyersz egy körutat. Az ebéd gulyásleves volt kenyérrel és fincsi rétesszeletekkel. A kissé laktatós kaját kissé habos sörrel hígítottuk. Az ebédutáni sziesztánkat némi bambulással tudtuk le. Aztán jött a tombolahúzás. Nem vitték túlzásba, mert csak – emlékezetem szerint – négy ajándékot sorsoltak. Ebből a másodikat én nyertem. Egy szakácskönyvet (talán utalni akar az ég ezzel valamire???). Ameglepetségtől és örömtől zavartan lapozgattam a könyvet, miközben kihúzták a harmadik ajándék nyertesét. Aztán húzták a negyediket. Mikor elmondták, hogy mi az ajándék, jött egy gondolat, hogy ezt a Párom nyeri meg. Majd mondták a számot. Kb. 5 másodperc kellett, hogy eljusson a tudatomig a háromjegyű szám, ami csupa kettesből állt. Felugrottam, és elkezdtem verni a Kedvesem hátát:”ez a Tiéd! ez a Tiéd!” Nem tudom, Ő merre járt gondolataival, de neki is csak akkor esett le, hogy ott szorongatja a kezében a nyertes tombolát.Nekem legalább 10 perc kellett, hogy a meglepettségemet feldolgozzam. Még most is hihetetlenkedve gondolok a tényre, hogy nyertem, nyertünk. Jó érzés, mindamellett. Szóval, repülünk egy általunk választott országba itt Európában. Majd valamikor.

Aztán még elkórincsáltam a Páromtól a Startlapos váll-hátitáskát, amit ajádékba kapott, a gyermekeim pedig a narancssárga frizbit kapták Tőle.

A tejszínhab pedig igen finom tud lenni …