Uff! November van. Gyorsan eltelt az október. Hozott is vitt dolgokat. És még szarul is végződött.
Elmentünk vasarnap nagymamámhoz meglátogatni, is koszorút vittünk nagyapám sírjára. Eddig nem is volt semmi probléma. Csak ezután felkerekedtünk, hogy tovább menjünk Nyíregyházára az állatpartkba. Sikerült eljutnunk az út feléig, ahol is a kedves férjem az életünkkel játszott: akkor előzött, amikor jött velünk szembe (szószerint!!!) egy autó. Mázlinkra csak az autó baloldalának eleje csiszolódott le, gyűrődött meg egy kicsit is tört le a visszapillantó egy az egyben. És mi volt az oka a balesetnek? Nem vette észre, hogy jön szembe egy autó. Pedig ott volt az orrunk előtt. Ha egy másodperccel hamarabb kezd az előzésbe, frontálisan vsszeütközünk. Ha egy kicsivel kisőbb, semmi baja nincs az autónak is nekünk sem.
Így keletkezett pár százezer forintos kár. És a nagy nehezen “normális” kerékvágásba terelt életünket újra kezdhetjük visszarendezni. Brrr! A legnagyobb hülyeséget e tekintetben akkor csinálta, amikor aznap hazaértünk, és a nagy önsajnálatában őméltósága elhúzta a belét istentudjahova egy üveg viszkivel, hogy jól kiszenvedje magát: mert neki semmi sem sikerül mostanában. Istenem! De jó dolga van! É még ezt is megengedheti magának. Hányszor szerettem volna elhúzni a fenébe, hogy jól kibőgjem magam, vagy csakúgy egyedül legyek. De én marha, inkább nem mentem sehova, nehogy egyedül kelljen otthon lennie a gyerkőcökkel. Még nekem volt olyankor lelkifurdalásom, hogy merek ilyenekre vágyakozni.
Persze este 10 körül hazajött, addig ettem a kefét, hogy nehogy vlmi hülyeséget csináljon. Ja, is nem mondta el, hogy merre járt. De szerencsére nem is itta le magát.