Újra bebizonyosodott, hogy jók a megérzéseim, valamint az ízlésem és az értékrendem ott van a helyén. Ergo: szarral nem foglalkozom. Legfeljebb csak annyira, hogy elmondjam, milyen lett, miután végig ment több százezer ego emésztőrendszerén.

A szépről és az értékkel rendelkező dolgokról beszélni kell, és most jövök rá, hogy nem szabad mindenáron népszerűnek lenni. Mert … a jó is büdös székletté válhat, ha rosszkezekbe kerül vagy még nem elég erős.

Hogy témát váltsak! Délután lesz a nagyobbik gyermekem ballagása az oviban. Rendes anyuka lévén csinosan és ünneplősen akartam felöltözni. Ki is sikerült választani egy fekete nadrágot (kisebb méretben) és egy néhány hónapja még szexisen jól álló blúzt. Felvettem őket, aztán belenéztem a tükörbe. … izé … enyhén beteges kinézetem volt. Van. Sebaj! Jön még kutyára kánikula! (Jöjjön, jöjjön csak! Igen hűvös van itten!) Ahogy kedves tesóm egy laza kézlegyintéssel megnyugtatta az engem hízásra biztató Kedvesem: “Áh! Ne aggódj! Mi olyan fajták vagyunk, hogy hipp-hopp feljönnek ránk a kilók!” … pedig most élvezem, hogy nem kell behúzott hassal járkálnom.