Még sok évvel ezelőtt, mikor csak sejtéseim lehettek arról, hogy milyen egy valódi szerelem és egy szeretkezés, milyen egy húsvér férfit érinteni, szinte minden este egy fantázia-mesével ringattam magam álomba, mert hát bennem is éledtek a hormonok.
A történeteknek két főszereplője volt általában: egy elképzelt vonzó srác és én. S persze a pasi odavolt értem. Ha nem aludtam el hamarabb, akkor általában a sztorik mindig egy-egy finom szeretkezéssel zárultak. Az addig elvezető eseményfonál volt csak más: hol viharos egymásra találás, hol pedig lassú udvarlás.
Valós élet? Nos, kicsit másként alakult. Voltak szép és forró pillanatok, órák, s voltak nagy csalódások. Sokáig nem adtam oda magam teljesen egyetlen fiúnak sem, s csak kettő esetében bánom, hogy … nem történt meg. Talán, ha egy kicsit rámenősebbek. Túlságosan tiszteletben tartották a döntésem.
Nos, az, aki végül megkapott, szexuális tekintetben nulla volt. De én, kis naiv azt hittem, hogy csak az első ilyen, és össze kell rázódni, aztán pedig azt gondoltam, ennek így kell lennie. Aztán pedig már nem hittem semmit, csak kikerültem a dolgot.
Így utólag csak azt mondom, hogy néha nem kéne annyira fafejűnek következetesnek lennem…
mint f??rfi ebb??l azt tanultam, hogy b??ntet??jogi feljelent??sig semmi sem tekinthet?? zaklat??snak. igenis!
??s r??men??sebb leszek, ha alkalmam ad??dik r??, mert lehet, hogy a l??ny is szeretn??, csak mag??nak sem vallja be.
j?? t??ged olvasni Lissza!
Csak ??vatosan azzal a r??men??ss??ggel! 🙂 A ‘nem’ sz?? sokszor t??nyleg nemet jelent. 😉