Eljön az a pillanat, amikor hátbaveregetnek, s elhangzik a “csak így tovább!” felkiálltás, én meg úgy érzem, hogy megugrottam valamit, amit … amihez még sok gyakorlás kell, hogy többször sikerüljön.

Á, basszus! Nem is gyakorlás kell, bár az sem elengedhetetlen, hanem jó helyzet. Amikor tudod, hogy most nem vétheted el az ugrás, mert a lábadban ott az erő, az időjárás optimális, a reggeli pont olyan tápláló volt, s az eszed csak erre tud koncentrálni. Csak akkor lehet “tökéletest” alkotni, ha ez mind együtt van. Szóval, ha van ihlet.