Úgy tűnik, tegnap fémre érzékeny voltam. A játszótéren az egyik kisfiú egy pici palotapincsit “sétáltatott”. A gyerekeim pár másik kölyök társaságában ezzel a kutyussal játszottak, szinte az egész teret befutkosták.
Egyszer csak halljuk, hogy a kutyás kisfiú keresi a kulcsát. Mikor még 5 perc múlva sem volt meg, tudtam, segítenem kell. Különös volt, mert bennem szemernyi kétség sem merült fel az eredményességemet illetően: egyszerűen TUDTAM, hogy én megtalálom. Mentem, és egy két perces fűben való sétálgatás után, megláttam a kulcsomót.
Aztán egy leesett kétforintost nyújtottam át a tulajának. 
Kissé mulatságosnak találom a helyzetet: nekem több függőben levő bejelölésem van az iwiw-en, mint tényleges ismerősöm. Kitartó vagyok. … vagy makacs?
kitart?? 🙂
Makacs! 🙂
Szija! Te meg ily kor??n erre? 🙂
Aha, megint fel??bredtem 7?kor, a kedvesem meg bir 11-ig aludni… ??s ??rdekeset ??lmodtam, ez??rt idej??ttem beirni, ??s ha m??r itt vagyok, mindig “bekukkantok” Hozz??d! 🙂
??r??l??k, hogy erre j??rsz. ??n meg Hozz??d n??zek be r??gt??n. 🙂