tegnap este feltűnt, hogy meglehetősen keveset eszik a kisebbik gyerkőc. Gondoltam, éppen fogyózik. :-)Aztán mikor lefekvéshez készülődve fogat mostam a fürdőben, megjelent szája előtt a kezével, és mutogatott a WC felé. Először nem gyanakodtam semmire, de egy másodperc múlva, mikor a gyerek a WC felé hajolt, leesett, hogy hányni akar. Úgy történt. Mindezek után agyon lett dicsérve, hogy milyen ügyi volt: tudta, hova kell hányni.
Persze ezzel nem zárult le a dolog, bár reméltem. Alig, hogy betakaróztam 10 órakor megjelent a csibe, mellém feküdt, de már akkor éreztem, hogy nem stimmel valami. Jól sejtettem: a következő pillanatban ágy, padló, a gyerek és a kezem lehányva. Brrr! A takarítás közben majdnem én is kitaccsoltam, de csak sikerült úrrá lennem az undoromon. Szerencsére az éjszaka hátra levő része (kb. 11.30-tól) nyugalomban telt.