Egy igen szokatlan időjárási esemény zajlik odakinn: esik az eső. Ha van olyasvalaki, aki perverz módon szereti a hosszantartó, illetve gyakori esős időt, akkor most élvezkedjen. Nem kell távoli országokba (pl. Hollandia, stb.) utaznia, itt is van elegendő víz, ami az égből hull le. Sajnos mostanában elég gyakran. Mondtam már, hogy szeretem a napsütést és a száraz időt?

Különös éjszakám volt, különös álommal. Ezutóbbira nem emlékszem, de tudom, hogy az volt. Anyunál aludtam, mert Apu nem lesz otthon vagy három hétig. Anyu meg nem szeret éjszaka egyedül lenni. Hát, nem tudom, hogyan fogja ezt a három hetet végig csinálni, mivel én nem óhajtok odaköltözni hozzá a gyerekekkel egy hétvégére sem. A nem túl stabil lábakon álló lelki nyugalmam sínylené ezt meg. A gyerekek gyomra is nehezen venné be, szerintem.

Tegnap délután volt három érdekes beszélgetésem, egy két órás (a pszichóval), egy két perces az egyik kolléganővel és egy 15 perces egy lakását áruló hölggyel. Mindhárom üzent valamit, s leginkább azt, hogy csak előre szabad nézni, pozitívan gondolkodni, és csak magamra számíthatok. Ergo: nekem kell megélni és rendben tartani az életem, senki másnak. 

Különös, mikor az emberi kapcsolatok, érzések és cselekedeteik indíttatása más megvilágításba kerülnek. Egyszerűen élvezem (még ha fájdalmas is) ezt a pszichológusdit. Mindig is vonzódtam ehhez a szakmához. Egy időben tartósan bennem volt a gondolat, hogy pszichológiát tanuljak. Talán ezért is érdekel a spiritualizmus, mert mindkettő az emberi lélekkel foglalkozik.

Én ezt a terápiát egy tisztulási folyamatnak érzem. Bár még nagyon az elején vagyok, így is sok minden tisztább előttem. S egy, másfélév múlva … kész ember lesz belőlem. 🙂