Már vártál Rá. Régóta. Minden porcikádban érezted, hogy meg fog történni. Mert meg kellett. Te ezt tudtad. S azt is, hogy a blogodon keresztül fogtok egymásra találni. Kicsit másként gondoltad, de így lett. Ő megtalált, megkeresett, és újra egymásba szerettetek. Mert már egyszer így volt, sok-sok éve, és azóta is benned élt Ő. Te meg benne. Csak mélyen, a szíved legmélyén. Csoda történt Veletek, az egyik legnagyobb. A távolságot legyőztétek a technika segítségével. Tudtátok, Ti egymásnak vagytok teremtve, s azt is, hogy bár akadályok tornyosulnak előttetek, vagytok olyan erősek, hogy ezeket átlépve közös életet kezdjetek. Így terveztétek. S eljött a pillanat, mikor személyesen, szemtől szembe tudtad Neki elmondani, mennyire szereted, mennyire boldog vagy, hogy megtaláltátok egymást. Adatott pár gyönyörű, boldogság mámorában eltöltött nap, aztán jött a búcsú. A kilométerekben mérhető távolság újra közétek került. Aznap este szerelmesen hajtottad párnádra a fejed, s bár néhány könnycsepp megbújt a szemed sarkában, a szíved boldogsággal, szeretettel és az újbóli találkozás reményével volt tele.

Aztán reggel lett … és Ő már földi valójában nem létezik többé …