Szép idő van. Kicsit fúj a szél, bárány- meg farkasfelhős az ég.

Délelőtt voltunk játszóterezni, természetesen én beugrottam az ottani turiba (mikor pelenkásak voltak a gyerkőcök, ott vettem mindig az újabb adagot, s egy csomó gyerekholmit). Ahogy beléptem, rögtön megláttam a volt férjem volt nőjét. Szerintem ő is tudja, hogy én ki vagyok, és ő volt zavarban. Én élveztem a dolgot. Nadrágokat vásároltam: egy-egy rövid gatyót a kölyköknek, egy farit magamnak. Most már igazán leállhatnék a pénzköltéssel! Mert lehet, hogy lesz egy csomó ruhám, viszont egyéb fontosabb dolgokra meg nem jut.

Most pedig megejtjük az ebéd utáni pihenést. A mosógép lejár, én kiteregetek, aztán szunya.

Még csak annyit, hogy a kisebbikemben szemernyi félelem nincsen. A pótkerekes bicikli után úgy felült a kétkerekűre, hogy csak lestem. Semmi rinya, semmi esés, semmi kacskaringózás. A kontraféket is remekül  használja, viszont ma érthetetlen módon ment neki hátulról egy idősebb hölgynek. Pedig ott volt a széles járda! A kis kamikáze!