Basszus! valami nőciség csak van bennem! :-) Mennyire fel tud dobni, ha valami klassz cuccot veszek magamnak, és természetesen a családomnak (párom, gyerekek).

Most vettem egy-egy pólót a gyerekeknek, a páromnak, magamnak pedig egy narancsszínű divatos, fodros nyári szoknyát és egy spagettipántos felsőt.

Ja, a pszichónál is voltam. Jó lesz ez nekem, ide látom. Bár magam is elég sok mindent tudok, de ő még több mindenre segít rávezetődni. Van házi feladatom is, de … nem lesz könnyű. Anyámmal kéne elbeszélgetnem.

S levontam a következtetést, amit elvileg a mókus nélkül is tudtam: nem sok olyan ember él a Földön (azok már megvilágosodtak), akiknek nincs szükségük egy kis analízisre, pszicho-beszélgetésre-terápiára. Csak nem mindenki ismeri ezt be, meg sokan nem is gondolják, hogy rájuk férne. Én valahol mindig is tudtam ezt magamról. Már, igaz más indíttatásból, kb 4 éve is gondoltam erre. A volt férjem is elcipelt egyhez abból a meggyőződésből, hogy én depresszióban szenvedek, és azért akarok elválni tőle. Hát nem! Egyszer mindennek eljön az ideje és a vége. Annak a házasságnak akkor jött el a vége.

Pont most olvastam Wass Albert A funtineli boszorkány c. könyvében, amit mindenkinek melegen ajánlok, hogy mások haláláról nem tehetünk (az más kérdés, ha saját kezüleg végzünk vele). Ha eljön az ideje, akkor így is, úgy is meghalnak az emberek. Mert így kell lenni. Csak annyi méretett ki nekik, amit megéltek. Ha 20 évet, akkor annyit, ha 100-at, akkor annyit. A mi próbánk pedig az, hogy ezt elfogadjuk, és később nem szabad büntetni magunkat, ha esetleg akkor úgy éreztük, megakadályozhattuk volna.

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..