Épp a múltkorában egy beszélgetés alkalmával mondtam, hogy az önbizalom-hiányos, önértékelési zavarral küzdő embernek a dicséret és a pozitív, támogató szavak annyit jelentenek, mint ha egy anorexiásnak azt bizonygatnák, hogy ő tényleg sovány és csinos. A szavak egy enyhe mosolyt csalnak a szájra, és belül pedig a következő a gondolat fogalmazódik meg pár mondatban: – Mily kedves! Köszi, hogy erőlködsz, de úgy is tudom, hogy ezt merő udvariasságból mondod, vagy csak kigúnyolsz. A dicsérő szavak még egy darabig lebegnek a levegőben, aztán … eloszlanak, és az élet megy tovább. Mire vágyhat, mi nyugtatná meg az önbizalom-hiányos embert? Ő azt szeretné, ha hibáival (amit ő lát annak!) együtt szeretnék. Ha látná, hogy az un. “hibáit” sokkal jobban kedvelik és elfogadják, mint a pozitívnak mondott tulajdonságait. Ez biztonságot ad neki, mert tudja, ha ezt a részét elfogadták, akkor a többit is, vagyis őt magát. Ha már egy ilyen ember akad a szerettei között, akkor elkezd az önbizalma épülni. Talán pont ezért működik a pszichológus terápiája.
hm.
H??t igen… 🙂 Ez nem jutott eszembe, pedig t??nyleg.
??rthet?? vagy, Indus.
Hozz??tenn??m: az sem mindegy, hogy kit??l kapja a dics??r?? szavakat. Ha ??ltala csod??lt, elismert embert??l (maradjunk a munkahelyn??l), akkor sokkal t??bbet ??rnek, mint egy idegent??l sz??rmaz??k.
De ez csak az ??n megl??t??som.
Nem sokat ér kettesben, hát’ komolyan a szemébe nézve dicsérni.
Ha mindenáron négy szemközt szeretnéd elismerni, tedd azt természetesen, mintegy mellesleg, pl. egy közös munkatevékenységetek közben. És szintén motiválhatja, ha nagy nyilvánosság előtt, de a jelenlétében másoknak mondasz róla elismerő szavakat.
Mindkét szituáció másként erősíti meg. Az első esetlegességénél fogva arra szolgál, hogy legyőzze a bejegyzésedben leírt okoskodást, a másik pedig arra, hogy tartást adjon neki a közösség előtt, státuszt, amihez “felnő”.
De mindeképp kell az elismerő szó, visszaigazolás (persze ha megérdemli), akkor is ha kezdetben ilyen elutasítóan, k?ékedően fogadná.
Nem tudom, érthető voltam-e.
Mily ??des! 🙂
Csak nehogy sz??rja a nyak??t a visel??j??nek a t??l term??szetes, kicsit sz??r??sra n??tt term??szetes gy??ngy!
Persze.
És ezért sem szabad túlzásba vinni – a természtes gyöngy sokkal értékesebb és ritkább, mint a tenyésztett.
Mily epés!
Jó pihenést.
Nem annak sz??ntam. 🙂
K??sz??n??m.