Pszichomókus megvolt. És megállapította, hogy semmi bajom, csak el akarok válni, amit szerinte komolyan is gondolok. A férjem egyelőre elfogadta, és megállapodtunk, hogy haza költözünk a gyerekekkel. Ez szombaton de. meg is történt. Egy kicsit furcsa volt, de a napi rutin segített és segíteni fog a továbbiakban. A férjem igyekszik programokat szervezni, főként szerintem azért, hogy ne legyen üresjárat az életünkben, életében, nehogy rágódnia kelljen ezen. 

Kicsit rosszul esett, hogy kijelentette, ha jön vlmi nő az életében az elkövetkezendő pár hónapban, nem fogja magát tartóztatni, hanem járni fog vele. Nos, tegye, egészségére!  

Mellesleg kitalálta egy álma alapján, hogy újra aludjunk egy ágyban, mert biztos, az is közrejátszhatott az elhidegülésemben, hogy nem éreztem az ő teste közelségét. Belementem a dologba, leginkább azért, hogy neki bizonyítsam, felőlem ott aludhat ítélet napig, akkor sem lesz már rám hatással. Nyílván nem írom le a SOHA szót, mivel ilyet nem szabad állítani, mert még az élet megviccel. 🙂 De sok reményt én nem fűznék a dologhoz.