Nemes Nagy Ágnes

Jég

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Myreille blogjából csentem. Sőt még ezt is:

“Azt hiszem, kapcsolatainkban azt szeretjük, vagy gyűlöljük, hogy milyenek leszünk a másik által. Egy idő után megszokjuk a szemét, a mosolyát, a kezét, a pocakját, de amit soha nem szokunk meg és ami elől menekülni akarunk, ha olyanok lettünk mellette, amilyennek nem szeretjük magunkat. Ez nem határozottság, szilárdság, vagy önbizalom kérdése, talán ez az életfeladat.“