Néha olyan érzésem van, hogy álmodom. Történések, gondolatok összefolynak, egy nagy ködszerű valamiben összeolvadnak, keringenek. Érzések, képek felbukkannak, majd eltűnnek. Minden bizonytalan. Olyan lassú, olyan elmosódó, olyan zavaros, olyan távoli. Csinálom a dolgom, mert az kézzel fogható, mert az biztos, mert az világos. Aztán már nincs, aztán elmúlik.

Néha úgy érzem, nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő. Én sem vagyok.