Egy kis böngészést tartottam az egy évvel ezelőtt írottak közt. Ezt találtam:

És most már saját magamról is beszélek. Magamat egy egyszerű, átlagos nőnek tartom. S mikor az arcomba vágják a hozzátartozóim, hogy milyen furán gondolkodom, milyen nehéz ember vagyok, stb. Meg nem így, hanem úgy kellene viselkednem, és én gondolom rosszul, nem ők… És bennem csak egy dolog merül fel: miért kéne nekem úgy gondolkodnom, viselkednem, ahogy ők elvárják, ahogy az emberek többsége elvárja???? Én csak magamnak akarok megfelelni. Sőt még magamnak sem. Csak lenni, létezni akarok. S ha vannak olyan emberek, akik így elfogadnak, akkor azokat érdekelni fogom, a többiek pedig …. És igyekszem én is így viszonyulni a világhoz. (nem mindig sikerül, de erre törekszem.)

Én barom! Itt sanyargatom magam tök feleslegesen. Még nekem van rosszérzésem. Persze, tudom, hülyeséget csináltam. DE: ezerrel kellene felvállalnom. S nem térden csúszni, meg megalázkodni, meg rossz lelkiismerettel jönni-menni. Be kell vállalni! Mert akkor igazam volt, mert akkor jogosan tettem azt, amit. S bevállalom, hogy hisztiztem, hogy kiabáltam, hogy azt mondtam, amit. Egy egész ember vagyok, hibákkal. S ha valakinek nem tetszik, hát magára vessen! Ha nekem meg kell mások hibáival birkóznom, akkor birkózzon meg más is az enyémmel!