Wass Albert A funtinelli boszorkány c. művének második kötetét olvasom. Tegnap elpityeregtem magam, ahogy leírta, miként tudatosul a lányban, hogy babát vár. Amellett, hogy nagyon szépen és érzékletesen írja le a baba megmoccanását, eszembe jutott, én hogyan tapasztaltam meg először a nagyobbik gyermekem mozdulatait. Ez azért lényeges, szerintem, egy anyának, mert addig csak a tudatával tudja, hogy pár hónapja együttlétezik valakivel, de az első rezdülés megtapasztalása az, ami kézzel foghatóvá teszi a várandóságot. S onnantól kezdve a mozdulatokból, a csöndből érzékel mindent egy anya: jól van-e a baba, alszik-e, mikor van ébren, mire hogyan reagál, stb. Gyakran én is megkopogtattam a pocakom, ha túl hosszúnak találtam a csöndet, s ha jött válaszként a helyezkedés odabenn, akkor megnyugodtam. Kicsit nehezebb volt nyugalomra késztetni a babákat, ha éppen nekik virgonckodni volt kedvük, én pedig aludtam volna.
Szerintem az egyik legnagyobb áldás, hogy megélhettem mindezt. S ha lehet, ha még megadatik, szívesen tapasztalnám meg még egyszer.
??n EGY j??gert??l is sz??d??l??k…
elk??pzelem ahogy wass albert a saj??t tapasztalatai alapj??n ?rja le a terhess??get:D:D
he-he! 🙂
biztosan semmihez nem hasonl?that??, nagyon sz??p ??rz??s, ??n viszont m??g nem voln??k ??rett ehhez, ??gyhogy addig is, ha csak tehetem a technikai h??tt??r t??k??lyre fejleszt??s??t gyakorlom 🙂
Zora! ha elj??n az ideje, akkor megtapasztalod Te is. 🙂 addig technikai h??tterezz!