Helyesbítem az előző bejegyzést: ma reggel fejeztem be a cikket. S nagy lendülettel el is küldtem. A korábbi változatot. Kissé kényelmetlen magam exkuzálni, de mucáj volt megtenni, ha az általam preferált változatot kívánom látni majd megjelent állapotban.

Ma korareggeli elmélkedésem után arra a következtetésre jutottam, hogy szerintem a sors úgy döntött, addig macerál, amíg az egomat le nem építem. Ergo: nézzem semmibe mások gyengeségét, amit az egóm úgy fog fel, mintha őt sértené. Nagy lótúrót! Emlékezhetnék arra az aranymondásra, hogy mások hülyesége miatt ne bosszantsam magam! Tegnap pedig olvastam Maharishi egyik tanácsát: szeressem a másik ember hibáját, jobban, mint a jó tulajdonságait!

Az én szívem és tetteim pedig legyenek tiszták, bármi is történik. A többi nem számít. Semmi sem számít.