Zokni  nyomán: ez egy alig alvós éjszaka volt. Sacc per kb. úgy két óra alvást gyűjtöttem be. Még bírom. He-he! vagy 20 perce vagyok fenn.

Az ego kemény dió ám. Egyszer besérül, akkor aztán nehéz helyre pofozni. S megbocsátani annak, aki okozta (idézet itt hozzá). Vagy legalábbis vele kapcsolatos, mert hisz saját maga, az ego, vesz olyan dolgokat támadásnak, amire úgy érzi, hogy veszélyezteti létét.

Kibaszott könnyű mindezt leírni. Könnyű hideg fejjel átgondolni. Tudni, hogy most éppen mi is van. S elméletileg most már csak az hiányzik, hogy meg is tudjak bocsátani. Neki és magamnak. Ez után már minden rendben lesz.
Ha ezt most sokáig mondogatom magamnak, akkor meg is valósul. … fanyar mosoly … Hidd, Lissza, hidd teljes szívedből!

Aztán csak megszületett egy “most el kell döntenünk, mi legyen!” jellegű levél. Tőlem.