„Az ellágyuló szív csak a szeretet szelíd rezdüléséért él. A szeretet halvány reménysége hozza el a hosszú éjszaka sötétjén át a hajnal fényét, és a szeretet, még ha oly parány is, mint a leghalványabb csillag pislogása, fenntartja az oltárnál világló fény ragyogását. S egy napon a szeretet e végtelenül halvány fényében a szeretett megleli útját, előlép a csendben, a nyugalomban, e parányi, csöppnyi kis szeretettől vonzottan, mely a beteljesedés reményében nyitva tartotta az ajtót; a beteljesedés reményében, hogy majd egy napon az éj sötétje utat ad a tiszta égen ragyogó déli nap fényének. A szeretet szorítása gyengéd, mégis szilárd és erős. A szeretet dicsősége a gyengédség és erő dicsősége. Az ember gyengéd akar maradni a szeretet erejében. A szeretet ereje teszi gyengéddé és szilárddá; gyengévé a rosszban, erőssé az igazságban; megbocsátóvá a hatalomban, és kegyelmet hoz mindenütt az életben. És ez a szerencsések sorsa. A szeretet a szerencsések kincse. A szeretet teljessége minden sors célja.”

„A szeretet az élet legnagyobb áldása; a szeretet, mint szeretet egyetemes. A személyes szeretet koncentrált egyetemes szeretet. Ó, hogy árad a szívem, amikor ezt mondom: „A személyes szeretet koncentrált egyetemes szeretet.”  

„Mindnyájunk számára egyszerű, hogy a bennünk lakozó szeretet óceánjának mérhetetlen mélyére hatoljunk, s szívünk teljességében az élet teljességének örvendjünk, mindörökké.”

„A szeretet tisztaság, a szeretet ártatlanság, a szeretet teljesség, egység és mennyei boldogság. A szeretet beteljesít.  

Az életben mindenre megvan a megfelelő idő.

Az élet a szeretet lépéseiben halad előre, és a szeretet minden egyes lépésének megvan a maga ideje, a szeretet minden szintje a fejlődés vele egyező szintjét teljesíti be. „Szeressünk magunk körül mindenkit. A szeretetben fogadjunk szeretetet, mert a szeretet élet, és bizonyosan nem akarunk kilépni az életből. A szeretetben fogadjuk hát, hogy kitartunk a szeretetben, és soha ne hagyjuk el a szeretet mezsgyéjét. Mert a szeretetben lakozik Isten hatalma, a teremtés hatalma, az élet bölcsessége és minden jó ereje. Ezért teljes szeretetben kell élnünk. A szeretet fénye örökké beragyogja utunkat, és fénye vezérli lépteinket, akár lassan, akár gyorsan haladunk. A szeretet fénye mindig velünk lesz utunk során. A szeretet mindig életünk horgonya lesz. Szeretetben élünk, és a szeretet bennünk él majd. Szeretetben élünk, szeretetben gyarapodunk, és az örök szeretetben lelünk beteljesedést.”

„A Nap ragyog, teljességének fényében örökké ragyog. Lehet, hogy felhők gyülekeznek. Hadd jöjjenek-menjenek – ahogy jöttek, el is mennek. Jöttük ne zavarjon, járd csak az utad! Ha utadban fekszenek, lépj át rajtuk. Ne próbáld eloszlatni őket, de ne is hagyd, hogy rabul ejtsenek – ahogy jöttek, el is mennek. Sosem mozdulatlanok, de ha szeretnél megállni, hogy megnézd, miként foszlanak szét, várj egy kicsit. A szél egyébként is fúj, hogy eltakarítsa a felhőket az utadból. Csak várj, s meglátod, amint a felhők szétoszlanak, és a Nap, a szeretet jó öreg Napja újra dicsősége teljében ragyog.”

„Amikor leszáll az éj, minden sötétnek tűnik, de a sötétség nem tart örökké. Eljő, s feltűnik a hajnal fénye. Eljön a hajnal fénye, és szerteárasztja az élet szeretetét és báját, ne bánkódjunk hát, ha az éj sötétje egy kis időre beáll. Mert egészen bizonyos, hogy a szeretet fénye nem tűnhet el örökre.”

E gondolatok lelkünk mélyére hatolva felébresztik bennünk emberi létezésünk fontosságát, s hogy nem szabad elfelejtenünk miért is vagyunk itt, s mi a feladatunk. Mindannyian adni érkeztünk, s nem elvenni. Ha két ember az adás teljes képességével találkozik egymással, akkor mivel mind a ketten adnak, ezért mind a ketten kapnak is. Az egység megőrzi teljességét, s a béke alapot nyer az ilyen emberi kapcsolatban. Az emberi világ békéje pedig csak ilyen társadalmi kapcsolatokban bonthatja ki szirmát. Eme virág pedig növekvőben van, s hamarosan mindannyian érezhetjük majd bódító illatát.”