A hétvégén elkezdtem egy könyvet olvasni. Dan Millman: A békés harcos újta. Egyszer már  (lehet, hogy kétszer az az egyszer?) átrágtam magam rajta. Akkor nagyon tetszett. Most újraolvasva tud új dolgokat mondani. 🙂 Ezért jó egy könyvet többször is elővenni. 

Olyan dolgokat feszeget már itt az elején a könyvnek, amelyen én is rágódom egy ideje. Nyilván a könyv jobban rátapint a lényegre és megjelöli az uticélt, de az odáig vezető utat nekem saját magam kell megtalálnom, és megtennem. Remélem, még ez életemben eljutok addig, hogy a halálomkor ne azt kérdezzem: “Csak ennyi volt?”